Nagyon érdekes cikket szeretnénk megosztani az olvasókkal, az amerikai Texas University egyik kiadványából merítettük. Ebben merőben eltérő oldalról közelítik meg a lótakarmányozást: nem a ló oldaláról, hanem a környezetére tett hatások felől. Azért gondoltam erre a cikkre, mert így mindenki láthatja, hogy mennyivel előrébb tartanak a fejlett országok a lótakarmányozás tekintetében is, de mindennek ellenére lemaradásunk talán nem is olyan nagy baj. Ha az Európai Unióhoz akarunk csatlakozni, akkor senki számára sem kérdéses, hogy környezetvédelmi szempontból hagynak a legtöbb kívánnivalót maguk után a volt Kelet- Európai blokk országai. Ezt most biztosan sokan nem értik. Arról van szó, hogy az állatokkal feleslegben megetetett takarmányok kiürülnek a ló szervezetéből, és ez - egy nagy létszámú állattartó telepen jelentős környezeti kártételt tesz.

 Az USA Környezetvédelmi Ügynöksége a közeljövőben le akarja csökkenteni azt az állatlétszámot, ami felett koncentrált ipari állattartó telepnek minősít egy ménest. Eddig ez a szám 500 ló volt, ezt kívánják 150- re csökkenteni. Más gazdasági állatfajoknál ez nem újkeletű probléma, rendkívül szigorú környezetvédelmi előírásokat kell betartaniuk, melyek jelentős beruházásokat igényelnek. Vannak ezen szabályozások közt ésszerűek és teljesen értelmetlenek.

 A lovasok álláspontja ( az USA-ban ) teljesen érthető, mely szerint maximálisan takarmányozott lótól lehet csak a legjobb eredményt elvárni. Senki sem akar olyan takarmánykeveréket etetni, mely elveszi az esélyt az állattól, hogy genetikai képességeit teljes körűen kiaknázhassa.
 Nagyon sokan például felemelik a takarmányadag fehérjetartalmát, ha a ló edzeni kezd, holott nem bizonyított tény, hogy mennyire nő a ló fehérjeigénye a munkával. Az viszont igen, hogy a feleslegben etetett fehérje energiát von el a szervezettől – a munkavégzés terhére. Valójában a takarmányadag egységre vetített energia tartalmát kellene emelni, amit akár a fehérjetartalom csökkentésével is el lehet érni. Így kisebb a nitrogén ürítés, amivel csökken a környezeti ártalom. Egy amerikai felmérés szerint az átlagos USA takarmánykeverékek az NRC ajánlás ötszörösét tartalmazzák rézből, de ugyanez elmondható a cink, kalcium, foszfor és mangántartalomról is.
 ( Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az amerikai NRC szabvány, mely az összes gazdasági állatfaj szükségleteit megadja – ideális környezeti tényezők mellett is túl alacsony. )
Szükséges az ilyen magas ásványi anyag tartalom ?
Valószínűleg nem, nem lenne szabad engedni ilyen takarmánykeverékek gyártását. A takarmányosoknak meg kellene változtatni az elképzeléseiket. A teljesítmény optimalizálása mellett a környezeti kártétel minimalizálása legyen a cél. ( Itt jegyzem meg, hogy a ló nem szarvasmarha, ahol nem a maximális tejtermelés, hanem a folyamatosan magas termelés a cél. A lovasoknál  a versenyen - egy szint felett nem a részvétel -  hanem a győzelem a cél, azaz a maximális teljesítmény. )
A lovak legnagyobb környezeti kihatása a nitrogén, az ásványi anyagok és a bélben elő baktériumok ürítése.
A nitrogén a szervezetből egyrészt a vizeleten keresztül karbamid, másrészt a trágyában fehérje formájában távozik. A karbamid könnyen alakul ammóniává, mely mérgező gáz. Egészségkárosító hatású mind a lóra, mind az emberre. ( Ki nem volt még olyan istállóban, ahol csípte a szemét az ammónia ?) Ha verseny előtt a lovakat rosszul szellőztetett istállóban tartjuk, akkor garantáltan romlani fog a teljesítményük. A kibocsátott fehérje könnyen bomlik le nitráttá, mely az esővel a talajba kerülve szennyezi a vizeket. Ennek a maximált mennyisége 10 ppm. A trágyát, ha a növénytermesztésben akarjuk hasznosítani, akkor nitrogént kell hozzáadnunk, mert túl alacsony a nitrogén : foszfor aránya. A trágyában a nitrogén kötött formában van jelen, ami miatt nem igazán hozzáférhető a növényeknek.
A trágyában található ásványi anyagok közül kétségtelenül a foszfor van jelen a legnagyobb mértékben. A foszfát formában lévő foszfor vízoldékony, így a felszíni vizekbe kerülve komoly algásodást okozhat. Az algák elszaporodásával csökken a víz oxigén tartalma, ami megnehezíti és károsítja az egyéb vízi élőlények életét. Az USA-ban sok helyütt a talaj foszfor tartalma az elkövetkezendő 100 évre elegendő lenne a növények növekedéséhez. A réz és cink nagyon sok vízi mikroorganizmus számára mérgező.
A nátrium főleg a vizelettel ürül, ami miatt a felszíni és egyéb mélyebben fekvő vízrétegek gyakorlatilag ihatatlanul sóssá válnak, válhatnak. 
A trágyában található baktériumok  a legveszélyesebbek az emberre. Az E. coli és szalmonella fertőzés komoly veszélyt jelentenek. Egy kutatás kimutatta, hogy a lovak 80 % - a hordozza a szalmonellát és ezek 20 % - a üríti is. Nagyon komoly baktérium szűrő berendezéseket kellene a jövőben mindenhol beépíteni az ivóvízrendszerbe, ha ezt a problémát másképp nem sikerül orvosolni.

A lehetséges megoldások :

Először is a takarmányosoknak a lehető legpontosabban meg kellene határozniuk a lovak szükségleteit, különös tekintettel a növekedés és munkavégzés fehérje és ásványi anyag igényeire. Nagyon fontos lenne megbízható emésztési kísérletek végezni a pontos felszívódás mértékének meghatározására. Mindezidáig csak elenyésző számban készültek ilyen kísérletek más állatfajokhoz képest. Javasolják a fitáz enzim, szerves mikroelemek és ammónia megkötő anyagok használatát. Mindezek együttes használatával csökkenthető lenne a környezeti kártétel.

Továbbá a takarmányosoknak el kéne kezdeniük olyan takarmány keverékeket gyártani, melyek tudományos ismeretekre, nem pedig a marketingre támaszkodnak.

Gondolom mindenki egyetért azzal, hogy Magyarországon ez a probléma még nem létezik. Itt még nagyon kevesen takarmányozzák lovaikat maximálisan, épphogy megkapják azt a napi takarmányadagot, amitől nem fogynak le ( tisztelet a kivételnek ). Ettől függetlenül szerintem ez egy nagyon tanulságos cikk, mely előrevetít egy lehetséges problémát és megoldásokat is kínál. A gondolatébresztésen túl szerettem volna rávilágítani arra, hogy ésszerűen próbálja meg mindenki takarmányozni lovait, ne a pillanatnyi divathullámokhoz alkalmazkodva. A lótakarmányozás olyan mint a magyar foci, mindenki nagyon ért hozzá, bár érveiket nem tudják alátámasztani.  Mint az a cikkből is kiderül, a feleslegben etetett táplálóanyagoktól lovunk nem lesz jobb. Szervezete nem tud vele mit kezdeni, kiürül – ezáltal csak pénzkidobás lesz az egész.

Szerintem érdemes mindezen elgondolkozni.

Reischl Sámuel
Agrokomplex Central Soya RT

A lótakarmányozásban használatos takarmány alapanyagok beltartalmi adatai :

Megnevezés	Emészthető Energia MJ/ kg	Nyersfehérje g / kg	Lizin  g / kg
Zab	12,2	91	3,3
Kukorica	16,2	91	2,5
Árpa	13,3	97	2,7
Búza	14,4	130	4
Extrahált Napraforgódara	10,9	452	16,8
Extrahált Szója dara  44 %-os	13,2	445	28,7
Sárgarépa	1,8	12	-
Napraforgó olaj	38	-	-
Réti széna	6,7	80	-
Lucerna széna	7,8	150	7,9
Búza szalma	4,1	37	-
Zab szalma	4,2	39	-
Rozs szalma	3,9	43	-

   
 

Az abrakféléknél  a beltartalmi adatok átlagos minőségű
 alapanyagokra  vonatkoznak, eltérés lehet + - 10 %.

3 hónapos csikó 12:1
6 hónapos csikó 11,8:1
12 hónapos csikó 11,5:1
24 hónapos csikó 11,2:1
 
Létfenntartás 10,5:1
Vemhes kanca 10,2:1
Szoptatós kanca 11,9:1
Sportló, könnyű munka 10:1
Közepes munka 9,8:1
Nehéz munka 9,6:1

A lovak várható szárazanyag felvétele testtömegük százalékában kifejezve :

Kifejlett lovak	Szálas	Abrak	Összes
Létfenntartás	1,5-2,0	0-0,5	1,5-2,0
Kancák, kései vemhesség	1,0-1,5	0,5-1,0	1,5-2,0
Kancák, korai laktáció	1,0-2,0	1,0-2,0	2,0-3,0
Kancák, kései laktáció	1,0-2,0	0,5-1,5	2,0-2,5
Munka lovak
Könnyű munka	1,0-2,0	0,5-1,0	1,5-2,5
Közepes munka	1,0-2,0	0,75-1,5	1,75-2,5
Nehéz munka	0,75-1,5	1,0-2,0	2,0-3,0
Csikók
3 hónap	0	1,0-2,0	2,5-3,5
6 hónap	0,5-1,0	1,5-3,0	2,0-3,5
12 hónap	1,0-1,5	1,0-2,0	2,0-3,0
18 hónap	1,0-1,5	1,0-1,5	2,0-2,5
24 hónap	1,0-1,5	1,0-1,5	1,75-2,5

Reischl Sámuel
Agrokompex Central Soya RT

--
   Az 1973-as NRC a következő ajánlást adja a lovak takarmányadagjának fehérjetartalmára vonatkozólag :

500 kg-os kifejlettkori élőtömeg mellett :

Életkor	Testtömeg kg	Takarmány fehérje tartalma
3 hónapos	110	19%
6 hónapos	225	13,4%
12 hónapos	325	12,3%
18 hónapos	400	11,3%
42 hónapos	500	10%

600 kg-os kifejlettkori élőtömeg mellett :

Életkor	Testtömeg kg	Takarmány fehérje tartalma
3 hónapos	140	18,6%
6 hónapos	265	13,9%
12 hónapos	385	12,2%
18 hónapos	480	11,1%
42 hónapos	600	10%

   
Felnőtt lovak létfenntartás : 10,0 %
Vemhes kanca : 11,5 %
Szoptatós kanca : 13,0-13,5 %

1. A lovaknak nem fehérje szükségletük van, sokkal inkább olyan aminosavakra van szükségük, melyek emészthető formában jelen vannak a táplálékban.

2. Ez azért nagyon fontos, mert hiába hisszük, hogy minden tekintetben kielégítettük lovunk szükségleteit / aminosavakban is /, ha ezeket a táplálóanyagokat nem képes megemészteni.

3. A fehérje az, amiről már majdnem minden lótulajdonos hallott, mert sokan e szerint osztályozzák a különböző lótápokat és koncentrátumokat / 14-20 % /.

4. A fehérjéről bizonyított tény, hogy etetett mennyisége jelentősen befolyásolja a növekedést illetve a tejtermelést.

5. A legújabb kutatások szerint a lónál a Treonin a második limitáló aminosav a lizin után.

6. Nagyon sok ló fehérjeigénye a napi adaggal maximálisan kielégített, mégis több aminosavban hiányosan takarmányozottak.

7. Más lovaknál, melyek csak tömegtakarmányokon nőnek fel, közepes növekedési ütem mellett, szinte minden tekintetben kielégítettek szükségleteik.

8. Ezen dolgok magyarázataként a következő gyakorlati dolgokat kell figyelembe venni :
- A felszívódás pontos helye
- A takarmány összetevők pontos beltartalmi paraméterei és biológiai értékük.
- A fehérje bevitel pontos mennyisége
- Az etetések gyakorisága
- A különböző takarmányok áthaladási ideje  az emésztő traktuson.

9. Nagyon sok tényező befolyásolhatja a nyersfehérje emészthetőségét, legfőképpen a takarmánykeverékek energia, rost és aminosav garnitúrája, mindezek miatt sosem szabad emészthető nyersfehérjével számolni a lovaknál, csak nyersfehérjével.

10.  A következő kísérletet végezték el :
- Éves csikókat 360 kg-os testtömeg mellett naponta kétszer takarmányozták
- 60:40 % volt az etetett zab és lucerna egymáshoz viszonyított aránya, naponta a testsúly 2,5 %- ban etetve.
- Az NRC szabvány figyelembevételével mind a fehérje: energia, mind a lizin: energia igények tökéletesen ki lettek elégítve.

Megnevezés	Fehérje%	Lizin%
Zab, 60 %-ban	56	48
Lucerna széna, 40 %-ban	62	66
ÖSSZESEN	118	114

 
11. Az 1989 -es NRC 60 %-os átlagos fehérje emészthetőséggel számol. Farley 1995-ös kísérletében arról számolt be, hogy a zab emészthetősége 53,9 %, míg a lucernaszénáé csak 21 % a vakbélben. Ezáltal ha a ténylegesen felszívódott táplálóanyagokat vesszük lajstromba, akkor a következő képet kapjuk.

Megnevezés	Felszívódott Fehérje%	Felszívódott Lizin%
Zab, 60 %-ban	72,9	62
Lucerna széna, 40 %-ban	31,3	33
ÖSSZESEN	104,2	95*

12. Ezen az ábrán jól látható, hogy hiába etettünk meg az igénynél 14 % -al magasabb lizint, ha a felszívódás csak 95 %-os. Hiába tartalmaz a lucerna széna kétszer annyi lizint, mint a zab, ha a felszívódás csak 33 % -os a vékonybélben. Így a kielégítettség nem áll fenn, közel 20 % lizint „ elvesztettünk” .
 
13.   A következő kísérletben a zab és a lucerna széna hasznosulását hasonlították össze a takarmány keverékkel és lucerna szénával etetett lovak fejlődésével.

14. Az eredmény meglepő !

15. Mindkét kísérletben az NRC szabvány szerinti maximális szükségleti normákat vették figyelembe, sőt még a zabos takarmányadaggal is 115 % -os fehérje és 107 % -os lizinszintet értek el.

16. 

Mérés 1. csoport, zab + lucerna széna 2. csoport, takarmány keverék + lucerna széna
Napi testtömeggy. (kg ) 0,64      0,57
Marmagasság ( cm )    5,00       6,40
Zsírképződés ( cm )     0,42        0,22

      Tehát az 1. Csoportban a csikók kisebb növekedési ( marmagasság ) értékek     mellett, nagyobb napi testtömeg gyarapodással kétszer annyi zsírt halmoztak fel szervezetükben, míg a magasabb fehérje : energia és a magasabb lizin : energia arányt biztosító takarmány keverékkel takarmányozott csikók magasabbra nőttek a kísérlet alatt, ugyanakkor vékonyabb „ szalonnát” növesztettek. ( 0,42 cm vs. 0,22 cm ). Mindemellett hangsúlyozzuk, hogy több mint 10 % -al kisebb volt ezen csoport napi testtömeg gyarapodása.

17. Egy takarmányadag összeállításánál semmiképp sem elég csak az NRC szabvány értékeit kielégíteni. Inkább takarmánykeveréket kell etetni, ami megfelelő mennyiségben emésztődik a vékonybélben.

18. A kísérleti eredmények ellenére az is előfordulhat, hogy okszerűen összeállított takarmánykeveréken és szénán felnőtt csikók valamilyen aminosavban hiányt szenvednek, míg a folyamatosan legelő lovak, melyek semmilyen kiegészítésben nem részesülnek, minden aminosavból eleget vesznek fel. Tehát a folyamatosan az állat rendelkezésére álló takarmányból sokkal jobb az emésztés hatásfoka, hiába etetjük ugyanazt a táplálóanyag összetételt abrakfélékkel egy nap kétszeri alkalommal.

19. A vékonybélben a takarmány csak 70,4 – 85,7 percig tartózkodik, emiatt nagyon könnyű túlterhelni, és ezáltal rontani az emésztés hatásfokán. Ez azt jelenti, hogy abrakon tartott csikóknál behatárolt, hogy mennyi fehérjét képesek egy „ adagból” megemészteni és feldolgozni. Pónikon végzett kísérlet szerint, ahol szójára alapozott takarmány keveréket etettek egy nap négyszeri alkalommal, egy bizonyos szint után nem nőtt a felszívódott N mennyisége.
Túlterhelődött az emésztőtraktus !

20.  A végső következtetést a következőképpen vonhatjuk le :

Egy etetésnél se etessünk meg lovunkkal 250 grammnál több nyersfehérjét. Ez azt jelenti, hogy egy jól összeállított takarmánykeverékből egy 400 kg testtömegű csikóval semmiképp ne etessünk meg 2 kg -nál többet egy alkalommal, mert nincsen semmi értelme. Ez egy 8 % körüli fehérje tartalmat feltételez a takarmánykeverékben 2 kg -nál.

Ha a lehetőségekhez képest leggyorsabb, legerősebb növekedés a cél, akkoris elég egy 14 % fehérjetartalmú, 12 MJ / kg emészthető energia tartalmú takarmánykeveréket etetnünk a testtömeg maximum 1,5 % -ban, háromszori alkalommal naponta. De minél többször etetünk egy nap, annál jobb a takarmányok hasznosulása.
Egy csikó, ha ad libitum legelhet, akkor 13 órán át eszik egy nap, így a legjobb a takarmány hasznosulása.

Ezért etette 150 évvel ezelőtt  Szécheny naponta hétszer lovait, nem pedig kétszer. ( Lehet, hogy ő már mindezt tudta ? )
 

Reischl Sámuel

A legveszélyesebb és legköltségesebb ló megbetegedés a kólika. Miért ilyen nagy probléma a kólika, és mit tehetünk ellene ?
A válasz ezekre a kérdésekre valószínűleg a ló  emésztőtraktusának felépítéséből és annak működésének megértésében rejlik.
Megfelelő takarmányozással, ami illeszkedik a ló emésztőrendszeréhez és a tápanyagok felszívódásának módjához, jelentősen csökkenthető a kólika kialakulásának veszélye.
A rajz a ló emésztőrendszerét mutatja. Elsőként, A-val jelölve a meglehetősen kicsi gyomor, utána a hosszú és kanyargós vékonybél ( B ). A gyomor és a vékonybél az, ahol a fehérjék, zsírok, vitaminok és ásványi anyagok jelentős része emésztődik és felszívódik.
A vékonybél után következik két igen jelentős szerv. A vakbél ( C ) és a vastagbél ( D ). Ez a két része az emésztőrendszernek azért fejlődött ki, hogy a ló túlélje a magas rosttartalmú étrendet. Közel 100 liter folyadékot és több milliárd baktériumot tartalmaznak ezek a bélszakaszok, melyek enzimeket termelnek többek között – amelyek segítenek feltárni és fermentálni a rostot.
A ló emésztőrendszere folyamatos takarmányfelvételre és magas rosttartalmú takarmányra rendezkedett be. A takarmány gyorsan áthalad a gyomron és a vékonybélen, majd a vakbélben és a vastagbélben tovább időzik, ahol baktériumok segítségével erjesztődik meg. Ez a típusú emésztés azért alakult ki, mert a lovak gyakran csak rossz minőségű, rostban gazdag de nagy mennyiségű takarmányhoz jutottak. Ez ideális a vadon élő, illetve a rideg tartásban tartott lovaknak, ahol ugyan nem túl tápanyag dús, de annál nagyobb mennyiségű legelőfű / széna áll rendelkezésre.
A ló emésztőrendszere rosszul tervezett, különösen a nagy mennyiségű és koncentrált takarmányok felvételét tekintve. Magas abrak adagok esetén a gabonafélék gyorsan áthaladnak a gyomron és a vékonybélen. Gyakran kevesebb mint a 60 % -a emésztődik meg ez idő alatt az abrakféléknek. A takarmány ilyen magas energia és fehérjetartalommal érkezik a vakbélbe és a vastagbélbe, ahol tejsavas erjedés kezdődik, ami lecsökkenti a pH-t , ezzel rengeteg baktérium és protozoa pusztulását okozva. Ezek a baktériumok nem csak kárba vesznek, de toxinok is képződnek, ami kólikához vezet.
Néhány jó tanács, melyek betartásával jelentősen csökkenthető a kólika kialakulásának a veszélye.
· Végezzünk folyamatosan féregtelenítést. Az emésztőrendszeri paraziták gyakran okoznak kólikát.
· Biztosítsunk mindig elegendő rostot a takarmányadagban. Minimum 1 kg szénát etessünk 100 testtömeg kg-onként. Magasabb szálas arány tovább csökkenti a kólika veszélyét.
· Növeljük az etetések számát. Többször keveset enni a humán étrendben is tanácsos. Ezt a lovaknál se felejtsük el. Ne etessünk egy alkalommal egyszerre 2,5 kg-nál több abrakot.
· Etessünk alternatív energiaforrásokat.  Sokszor a feltáratlan energia tartalom a kólika kiváltója. Próbáljunk zsírt, vagy szárított répa szeletet etetni energia forrásként.

Ne felejtsük el, hogy a kólikát legtöbbször az ember okozza. Ha sikerül olyan takarmányozási kultúrát kialakítani, ami a lehető legközelebb áll a természetes takarmányozáshoz, akkor ki lehet  kiküszöbölni a kólikát. Állandó, változásoktól mentes étrendet biztosítsunk, ami garantálja a bélbaktériumok sértetlenségét.

Reischl Sámuel
Lótakarmányozási tanácsadó

Salinomycin    maximum 125 mg / nap

Vas 1250 mg
Jód   4 mg
Kobalt  10 mg
Réz   35 mg    Mindenkori szárazanyag tartalomra
Mangán   250 mg   vonatkoztatva  mg / kg
Molibdén   2,5 mg
Szelén  0,5 mg
Cink   250 mg

Monenzin – nátrium   Rumensin – 100 gyógypremix   Lovaknak egyáltalán nem
Szalinomycin – nátrium   Salocin 120 gyógypremix     Lovaknak egyáltalán nem
Narazin    Monteban – 100 gyógypremix                      Lovaknak egyáltalán nem
Szalinomycin – nátrium  Sacox  120 gyógypremix       Lovaknak egyáltalán nem
Maduramycin – ammónium Cygro gyógypremix          Lovaknak egyáltalán nem
FVM értesítő  25 / 1996. Sz. rendelet

GYÓGYSZEREK :

Apralán – kolistin        -- nincs adat
Lincomycin               -- lovaknak egyáltalán nem adható
Tiamulin          -- nincs adat
Ecostat           -- nincs adat
Philasul          -- nincs adat
Amoxicillin           -- nincs adat
Tiamulin           -- nincs adat
GYÓGYSZER KÓDEX

A versenyló számára a legfontosabb táplálóanyag az ENERGIA.
Persze az energia önmagában nem táplálóanyag, sokkal inkább a takarmánynak az a potenciálja amit a szervezet képes munkavégzésre fordítani.
A "lóenergetikát"  két részre kell osztani;
Az első fejezet, hogy hogyan hasznosítja a takarmány energiatartalmát a ló, ill. milyen munkavégzéshez milyen típusú energiaforgalom párosul.
A második fejezetben arról írunk, hogy milyen sok módozata van a takarmánykészítésnek, a különböző takarmányokból milyen energiát képes a ló fejleszteni.

1
A munkavégzés energiaforgalma.

A lovak egyetlen termelő tevékenysége a munka, a versenyzés.
( ill. a tenyésztés, de most nem róluk van szó.)
Vannak rövidtávon versenyző, rendkívüli sebességet elérő lovak és hosszútávon, közepes tempóban dolgozó állatok.
Mindezen tevékenységek mozgatórugója ugyanaz, mégpedig az, hogy a szervezet miként képes a takarmányokban rejlő kémiailag kötött energiát mozgási energiává alakítani.
A munkakapacitás azon múlik, hogy mekkora a szervezet energia "potenciálja".
Egy molekula az Adenozintrifoszfát (ATP) az izom kontrakcióért. Az ATP - képzés legegyszerűbb formája a kreatinfoszfát (CP) hasadása. Azt azonban tudni kell, hogy a szervezet csak nagyon kis mennyiséget képes mindezekből raktározni, a munkavégzéssel a készletek nagyon hamar kimerülnek.
Hosszantartó munka nem lenne lehetséges ha nem lenne módja ugyanakkora mértékben előállítani ATP - t, mint amekkora mennyiségben a szervezet felhasználja azt.

Két különböző folyamat szolgálja ezt a célt:

Oxidatív foszforiláció:
Lebontja a takarmány különböző alkotóit (szénhidrátokat,zsírokat,fehérjéket) oxigén bevonásával. Tehát ez az aerob folyamat.

Glikolízis:
Lebontja a glükózt vagy glikogént laktáttá. Ez a folyamat nem igényel oxigént. Tehát anaerob.

A szervezet ha nem dolgozik akkor is igen jelentős mennyiségű ATP-t igényel a testfunkciók ellátásához. A munkával az igényelt mennyiség megsokszorozódik.

Ahhoz. Hogy ezt a különbséget érzékelni tudják, készítettünk egy grafikont, ezen ábrán a
100 % - annak a telivérnek az energiaigénye jelzi, aki 1200m 1,12 s alatt fut le. Ha ez a ló a boxban áll és eszik , akkor ezen a skálán 1,7-t tesz ki.
Ezt könnyedén fedezi az aerob folyamat.
Ha ugyanez a ló elkezd könnyedén ügetni, körülbelül 200m/s-es tempóban, akkor az energiafelhasználás 23-ra emelkedik ezen a relatív skálán. Ezen a szinten az ATP termelés még mindig kielégíthető aerob úton, bár lehet, hogy már részlegesen belép a szénhidrátlebontás is.
Egy 540m/s-es galopptempó esetén 55-re ugrik az ATP szükséglet, itt még mindig elegendő az aerob folyamat, bár emelkedik a szénhidrátlebontás szintje is.
650 m/s-es tempó esetén már nem képes csak aerob módon ellátni a szervezet energiával az izmokat és belép az anaerob folyamat is. Ezen a ponton megkezdődik a tejsavtermelődés is, ami az izomlázat okozza ill. csökkenti az izmok munkavégzésének intenzitását.
Ha a tempót tovább növeljük, akkor a szervezet átlépi az "anaerob küszöböt" és drámaian megnő az izmokban a glikogén felhasználás.
A fő oka ennek ez óriási emelkedésnek, hogy 12x rosszabb a hatásfoka az anaerob folyamatnak, mint az aerob energia képzés.
Amikor aerob úton metabolizálja a szervezet a glikogént 36 ATP képződik, míg anaerob úton csak 3 ATP és még 2 molekula laktát.
A ló ilyenkor teljesen rá van bízva a rossz hatásfokú anaerob glikolízisre, mert az oxigén raktározó képessége a szervezetnek véges.
Ennek több oka is lehet, hogy az oxigén raktározás véges, egyrészt a tüdőből a vérbe nagyobb %- ban nem képes átjutni az oxigén vagy a szívizom nem bír el többet, de az is lehetséges, hogy egyszerűen az izmok aerob kapacitása nem bírja a nagyobb terhelést.

Most nézzük meg egy versenyló lehetőségeit, hogy mit is tud hasznosítani verseny közben:
- Amint kijött a rajtgépből, valószínűleg azonnal 100 az ATP igény a relatív ábránkon, de akkor is a szervezet elsőként a tárolt CP - t és ATP - t használja fel.
- A tárolt CP és ATP elég rövid életű, ezért eleinte anaerob glikogén lebontás is szerepet játszik, majd amikor a szív - és vérkeringés kellően felgyorsul, akkor ismét jelentős szerepet kap az aerob folyamat.
- Amikor a szervezet eléri a maximális Oxigén felvételt, akkor az ATP - képzés 80% - a aerob és 20 % - a anaerob módon zajlik, ami miatt/mellett sajnos a tejsavképződés is zajlik, ami miatt a táv végére mindig csökken sajnos a lovak sebessége.
- Amennyiben egy lónak 1200 m-nél többet kell futnia , akkor mindenképpen csökkentenie kell a sebességet minimum az 1000 m/s alá, mert így csökkenni fog az anaerob glikolízis, ami egyúttal csökkent tejsavképződést eredményez, emiatt nem fog idő előtt csökkenni a lovunk sebessége ill. teljesítménye.

A csodaló:
Az előző példák egy "átlagos" versenyló energiaforgalmát mutatták be. Kétféle "csodaló" létezik:
- Az első, amely hosszú távú versenyeken folyamatosan kisebb energiafelhasználást igényel, mint társai, biomechanikája jobb hatásfokkal működik.
- A második típus, melynek nagyobb az aerob kapacitása, azaz magasabb a jóval hatékonyabb aerob folyamat aránya, ami természetesen azt eredményezi, hogy kevesebb tejsavképződés terheli a szervezetet.
Most, hogy már tudjuk miként hasznosítja az energiát lovunk, elgondolkozhatunk rajta, hogy miből a legkönnyebb lovunknak energiaforrást biztosítani.
A lovak energiaigényét mindig emészthető energiában adjuk meg (MJ/nap)
Egy versenynapon 135 - 148 MJ emészthető energiát igényel sporttársunk / vagy üzletfelünk - kinek hogy tetszik.
Alapvetően az emészthető energia négy táplálóanyagból tevődik össze: keményítő, fehérje, zsír és rost.
Vizsgáljuk meg ezen takarmány kiegészítők energiatartalmát és, hogy miként is kellene összeállítani egy kiegyensúlyozott takarmányadagot versenylovunknak.

Keményítő: Főleg glükóz molekulákból áll, elődleges összetevője a gabonaféléknek
50 - 70% - közötti. A kukoricának a legmagasabb a keményítőtartalma.
Versenylovak abrakjában a keményítőtartalomnak 40 - 50 % közöttinek kell lennie. Lehetőleg minél több alkalommal etessük lovunkat.
A ló szervezete lebontja a keményítőt szőlőcukor egységekre a vékonybélben és az felszívódik a véráramba. Ezeket a glükóz molekulákat a szervezet többféleképpen hasznosíthatja:

Direkt oxidáció útján ATP képződhet belőle.
Az izmokban és a májban glikogén képződhet belőle, vagy pedig bárhol a testben zsír.
Az izmokban tárolt glikogén a szervezet elsődleges energiaforrása a munkavégzéshez, ezeket tölti fel először ha a munka után pihenő állapotba kerül a ló.
Ezt a legegyszerűbb mérni, mert a keményítő tartalom miatt emelkedik meg először a vérben mind a glükóz, mind az inzulin szint. A két legfontosabb faktor a glikogénszintézis "hármasából" (A harmadik az enzimaktivitás)
A keményítő etetését azonban mindenképpen korlátoznunk kell, mert ha nagy mennyiséget etetünk meg egyszerre, akkor azt nem képes a vékonybél megemészteni, ezáltal túljut a vastagbélbe, ahol gyorsan fermentálódik tejsavvá. Ez viszont csökkenti a vakbélben a ph - t, ami egyéb baktériumok pusztulását eredményezi, ezáltal pedig endotoxinok szabadulnak fel és jutnak a véráramba. Ez pedig kólikához vezet.

Tanulmányok készültek arról is, hogy a túl sok glikogén abnormálisan magas tejsav termelődést eredményez, ami degeneratív elváltozásokat okozhat az izmokban.
 
Zsír: A zsír egy sokkal rosszabb energiaforrás, mint a keményítő, csak aerob módon hasznosítható, a zsírsavakból sosem lesz glikogén vagy glükóz.
A zsírnak magas az emészthető energiatartalma az, ami miatt fontos takarmány összetevő.
Mivel minden növényi zsír legalább 2x, de inkább 3x akkora DE tartalommal bír, mint bármely gabonaféle, ezért olyan esetekben szokták javasolni az etetését, ha a ló nem képes abrakfélékből kellő mennyiséget felvenni.
Egyesek azon a véleményen vannak, hogy ha kellő mennyiségű szabad zsír áll rendelkezésre, akkor az a  glikogén raktárak későbbi kiürülését segíti verseny közben. Ezáltal nem fognak kimerülni a glikogén készletek, melyet aerob módon bontana le a szervezet.
Azonban:
- Kérdés, hogy okoz-e bármilyen teljesítménycsökkenést  egy 1000 - 2000 m-es versenyen a glikogén hiány,  ha a ló különben is magas energiatartalmú takarmány keverékeket evett.
- Az izmokban tárolt glikogén aerob lebontása igen alacsony, 10 m mol / kg / s maximális oxigénfelvétel mellett is, egy 1-2 percig tartó edzés vagy verseny alatt.
Az sem bizonyított, hogy a zsírt elég gyorsan letudja bontani a szervezet és ezáltal helyettesíteni tudja az aerob folyamatot.
Másrészt viszont egy hosszú távú versenyen óriási segítség lehet a lónak, ha glükóz készletei csak később ürülnek ki.

Fehérje: Amennyiben egy versenyló fehérjeigénye kielégített, a feleslegben kapott fehérje felhasználható energiaforrásként.
Ehhez az "extra fehérjében" levő aminosavakat a máj lebontja a N2-t kiválasztja és ammónia formájában üríti. A megmaradó szénvázak oxidálva képezhetnek ATP - t, de glükóz vagy zsírképzésre is használhatók.
Miért kell nagyon vigyázni az "extra fehérjével"?
- Mert megnő az vízfelvétel is.
- Megnő a karbamid szint a vérben, emelkedik a különböző emésztési rendellenességek veszélye, mint például az enterotoxémiáé.
- A vérben megnő az ammónia szint, ami idegrendszeri bántalmakat és a szénhidrátforgalom zavarát okozhatják.
- Ezeken túl a vizelettel ürülő magas ammónia tartalom légzőszervi megbetegedéseket okoz, mivel az istállóban megnő az ammóniaterhelés.
A teljes szárazanyag felvétel % - ben a fehérje csak 6 - 7 % - t tesz ki. Jó esetben.
Nagyon oda kell figyelni a fehérjetartalomra, mert nagyobb kárt tehet, mint amennyi haszna van az "extra fehérjének".

Rost: A rost az az "energiahordozó" , amit sokan figyelmen kívül hagynak, pedig a lónak rendkívül jól fejlett vakbele van, melyben óriási bakteriális élet zajlik. Ezek segítségével nagymennyiségű rostot képes megemészteni a ló.
A fermentáció végeredményeképpen a ló egész nap képes energiaforrásként hasznosítani a rostot, hiszen ez a fajta lebontás hosszú időt vesz igénybe.
A ló egészséges emésztéséhez mindenképpen szükség van rostra, aminek a mennyiségét  (a szénáét)  minimum a testsúly 1%-ban kell meghatározni.
Legjobb a még nem teljesen érett fűből készített széna a versenylovaknak, az még könnyen emészthető. Nagyon jó rost és energiaforrás a szárított répaszelet, melyet etetés előtt feltétlenül be kell áztatni. A cukorgyártás mellékterméke, a széna egy részét helyettesítve vele növelhetjük a napi takarmányadag energiatartalmát.

AJÁNLÁS:

A versenylovaknak a különböző energiahordozók megfelelő keverékére van szükségük.
A következetesség és megfontoltság a két kulcs tényező.
Túlzott keményítőetetés kólikához vezet, ill. felfúvódáshoz.
Túl sok zsír zavarhatja a glikogén raktárak feltöltését, feleslegben etetett fehérje pedig az ammóniaterhelés miatt ellenjavasolt.
A rost nagyon fontos összetevő, de nem szabad mennyiségét nagyon megemelni, dugulás állhat be a belekben.

Mellékelünk egy versenyló " házi takarmány keveréket", mely alapul szolgálhat.

Versenyló táp:       Versenyló napi tak.adag:

64% zab       49% versenyló táp
15% kukorica       51% széna + répaszelet
10% árpa       
5% melasz
5% búzakorpa       1 kg répaszelet
1% tak.kieg.vit.premix     2 kg lucernaszéna
3,6% nyerszsír      4 kg rétiszéna
9,2% nyersrost    Összesen:  7 kg/nap
10% nyersfehérje
44% keméynyítő
Összesen: 7,5 Kg/nap

1295 g CP
2700 g Rost
  511 g Zsír
2270 g Keményítő

Reméljük sikerült röviden és tömören megvilágítanunk a lényeget Önök előtt, lovas szaktanácsadónk szívesen segít összeállítani a takarmány adagot lovai számára.